Elmondanám

Soha nem láthatod mi játszódik le bennem
nem várod, hogy elmeséljem ami bánt
mégis kell nekem az a zűrös sötétség
annyira kell nekem ez a gyilkos vágy

semmi sem segített
megbénultam
ha rád nézetem
elnémultam

elmondanám:
amit érzek
amit tudtam
amit soha meg nem mutattam
elmondanám:
sosem éltem
sosem láttam
te soha meg nem mutattad

Nem mutathatom meg neked szívem, pedig:
elmesélhetném, hogy vágyam...
elmondhatnám, hogy szívem...


...de ezt látnod kellene

Levelek 4 - ...csak az életem

Kerestem a kulcsot, hogy kinyissam vele az ajtót. Teljesen bezárva, kiégve egyedül nem látom a napot. Vártam rád, vártam, hogy egyszer csak megérkezel és a kulcscsörgés felébreszt. De te nem leptél meg, nem jöttél. Fekete szívem nem látja csak a sötétséget. Te nem láthatod, elrejtem előled. Csak nézem bambán az álomképet, ahogy arcod ragyog. Nézem az ajtót, de nem nyílik. Bezártam magam és nem találom a kulcsot. Tudom, te tetted el. Nem is tudod, hogy e sötét kietlen szoba érintésedre egyszercsak kinyílna s nem lenne többé fekete a szívem. Hogy mondjam el...? Tudnod kellene, mégsem tudod...! Látnod kellene, mégsem látod...! Érezned kellene, mégsem érzed...! Kezedben van mindenem, nem vagy nekem más... csak az életem!

Levelek 3 - Álom csók

Mellettem ülsz. Mosolyogva szemembe nézel s látom vágyam megtalálta helyét. Láthatod szememben az alázatot, feléd nyúló szerelmemet. Lassan megsimítom arcod és a bársonyos bőr érintése szívem még erőteljesebb lüktetésre készteti. Ajkad nézem... csodálattal figyelem puha és csábító párnáit. Vágyom érintésükre, vágyom hogy megcsókolhassam. Közelebb hajolok... ajkad s ajkam lassan összesimul szenvedélyek hatalmas tömege tör ki egy pillanat alatt sajgó szívemből. Az a fantasztikus érzés amit ez az egyetlen csók egy pillanatnyi érintés ad... leírhatatlan.
Aztán riadtan ébredek szívem lüktet vadul és borzalmas felismerés lesz úrrá rajtam... ismét álmodtam...

Levelek 2 - Soha el nem küldött üzenet

Minden nap megírom neked a levelet. Benne az összes érzés s ha lehet talán még sokkal több. Nézem könnyes szemmel, ahogy a betűk sorakoznak és felrajzolódnak a papírra s lassan értelmet nyernek.
Minden levél egy vallomás, minden szó egy őszinte érzés. Betűkkel próbálom megszólaltatni szívem terhes vágyit, hogy így szólítsanak meg téged, így adják tudtodra mekkora szerelem lángol bennem gyönyörű valód iránt.
Minden mondat egy apró titkot árul el. Felfedi azt a gyötrelmet, amikor látlak és mégsem érinthetlek. Megmutatja milyen kín tudni, hogy vagy de el nem mondani soha, mennyit érsz nekem, mennyire vágyok az érintésedre.
Minden szó egy röpke pillanat, mely belém vési örökre, hogy te vagy az egyetlen, a csodálatos és soha nem szűnő vágy. Beleégeti a papírba minden terhemet amit irántad érzett szerelmem vállamra rak. Újra és újra kimondja mennyit érzek.
Aztán szépen összehajtom a levelet a boríték körbeöleli majd fiókom martalékává válik s titkom így őrződik tovább.