Soha nem láthatod mi játszódik le bennem
nem várod, hogy elmeséljem ami bánt
mégis kell nekem az a zűrös sötétség
annyira kell nekem ez a gyilkos vágy
semmi sem segített
megbénultam
ha rád nézetem
elnémultam
elmondanám:
amit érzek
amit tudtam
amit soha meg nem mutattam
elmondanám:
sosem éltem
sosem láttam
te soha meg nem mutattad
Nem mutathatom meg neked szívem, pedig:
elmesélhetném, hogy vágyam...
elmondhatnám, hogy szívem...
...de ezt látnod kellene
2011. augusztus 24., szerda
Levelek 4 - ...csak az életem
Kerestem a kulcsot, hogy kinyissam vele az ajtót. Teljesen bezárva, kiégve egyedül nem látom a napot. Vártam rád, vártam, hogy egyszer csak megérkezel és a kulcscsörgés felébreszt. De te nem leptél meg, nem jöttél. Fekete szívem nem látja csak a sötétséget. Te nem láthatod, elrejtem előled. Csak nézem bambán az álomképet, ahogy arcod ragyog. Nézem az ajtót, de nem nyílik. Bezártam magam és nem találom a kulcsot. Tudom, te tetted el. Nem is tudod, hogy e sötét kietlen szoba érintésedre egyszercsak kinyílna s nem lenne többé fekete a szívem. Hogy mondjam el...? Tudnod kellene, mégsem tudod...! Látnod kellene, mégsem látod...! Érezned kellene, mégsem érzed...! Kezedben van mindenem, nem vagy nekem más... csak az életem!
Címkék:
életérzések,
írásaim,
szomorú szerelem
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)