"Szemed íriszén magunkat látom, Fénylő tükör a döbbenet. Sok életet meguntam már, De most örülök neki, hogy itt lehetek. Túl a bűnön, a megbánáson, Hitem tüzéhez ülök közel, Mellém fekszel és azt se bánom, Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már Másvalakivel..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése