Várni rád, remények nélkül. Kérdezni magamtól, hogy miként viselhetem ezt a jelet, amit homlokomra nyomtál. Büszkén, szégyenkezve járni a világban és tűrni ahogy a könny gyöngyözve, arcomon végig folyva a földre hull.
Várni rád, értelmetlen fájdalommal, tudni azt hogy nem lehetsz mellettem, nem nyomhatok puha csókot bársony-arcodra. Csak nézhetem, ahogy mást ölelsz, ahogy a kiválasztott átkarolja vállad és édes mosolyoddal ragyogod be.
Várni rád, és vágyakozva nézni édes szemedet. Csendben figyelni, mozdulataidat és látni tested gyönyörű táncát. Álmodni rólad és hinni, hogy egyszer mindez az enyém lesz: kegyetlen hazugság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése